Nagy cseppekben gördül végig az izzadság László homlokán, pedig egyáltalán nincs meleg a szobában, amikor azt kérdezem tőle hogyan képzeli el önmagát 10 év múlva. László három éve vesztette el feleségét és maradt magára az immár 12 éves fia nevelésével, azóta fájdalomról, veszteségről, magányról túlélésről szólnak a hétköznapjai. Pedig itt az idő új, éltető, energiát adó életcélok után nézni, mert az a hangulat amit László maga körül teremt ellehetetleníti gyermekének a gyász elengedését és az egészséges fejlődést.
Gabi a sokgyerekes anyuka is keményen megküzd saját önismereti munkájában, amikor azon dolgozik mi a szerepe, életcélja, feladata, most hogy kirepülőben vannak gyermekei. Eddig teljesen kitöltötte az életét, hogy gondoskodott róluk, most viszont szívbemarkoló az a csend és üresség amit a gyerekek maguk mögött hagytak.
Akárhogy is nézem, az emberi életút során mindannyian akár többször is kerülünk olyan helyzetbe, hogy újra kell fogalmazzuk önmagunkat, szerepeinket, céljainkat, életfeladatunkat. És ez bizony sokszor nem könnyű, de bőségesen megtérülő munka, és ezt most be is fogom bizonyítani. Összeszedtem hát négy pontban, néhány kutatást és igaz történetet, ami erőt adhat ehhez a küzdelemhez, és rámutat arra, hogy nagyon is érdemes újra és újra kidolgozni saját éltető céljainkat.
1,Jobb testi, lelki egészség
Döbbenetes annak a magyar kutatásnak az eredménye, melyben tíz éven keresztül vizsgálták, miként alakul az emberek élete annak függvényében, hogy hogyan képzelik el magukat tíz év múlva. Voltak, akik lemondóan válaszoltak: „Ugyan mit tehet az ember arról, hogy mi történik vele a jövőben” vagy „Fogalmam sincs.” Nos, akinek nem volt célja, szándéka, jövőképe, az tíz év elteltével, amikor újra felkeresték vagy nem élt, vagy nagyon rossz lelkiállapotban volt, esetleg valamilyen betegséggel is küzdött. Sokkal jobb testi és lelkiállapotban találták azokat, akinek voltak álmaik, céljaik, elképzeléseik arról, hol szeretnének tartani tíz év múlva.
2, A célok átsegítenek lehetetlennek tűnő helyzeteken
A bencés szerzetes Placid atya elmondása szerint a szovjet munkatábor kegyetlen körülményei között segített túlélni saját céljuk megfogalmazása: szeretnének hazajönni. Ennek a célnak az érdekében összefogtak, segítették egymást, sőt közösen kidolgozták a túlélés négy szabályát (1,A szenvedést nem szabad dramatizálni 2,keresni kell az élet apró örömeit 3,Mozgósítja az életenergiákat, ha megmutatom, hogy értékes vagyok 4,Akinek van hova kapaszkodnia, könnyebb túlélnie) Placid atya nem csakhogy túlélte a tíz év kényszermunkát, de állította, hogy ő volt a legboldogabb ember egész Szovjetunióban, mert rátalált az életfeladatára, vagyis arra, hogy tartsa a lelket fogolytársaiban.
3, Növelik az önértékelést
A munkájában oly sikeres harmincas Ági azért keres fel pszichológusként, mert szeretne már végre egy jól működő párkapcsolatot. Javaslatomra a nagy cél eléréséhez kisebb részfeladatokat, célokat tűzünk ki. Például Ági megfogalmazza, hogy szeretne kevesebbet dolgozni, mert jelenleg annyit melózik, hogy emellett már se ideje, se energiája nincs ismerkedni. Aztán egy másik kisebb célkitűzése, hogy szeretne elsajátítani néhány új készséget, ezért kinéz néhány tanfolyamot, amit el akar végezni. Minden egyes részcél elérésének együtt örülünk, jó látni, ahogy Ági önbecsülése megerősödik. Az elmúlt néhány hónapban sokkal vidámabbá, derűsebbé, nyitottabbá vált, nem csoda, hogy egyre többen hívják randira.
4, Segít összhangba kerülni
A negyvenes évei derekán járó Laci szeretne több megbecsülést kapni. Úgy érzi, hogy mind a munkahelyén, mind a családjában gyakran kihasználják, visszaélnek jóindulatával, segítőkészségével. Önismereti munkájában célul tűzi ki, hogy szeretne tiszteletreméltó férfivá válni. A cél megfogalmazása nagyban hozzásegíti ahhoz, hogy rálásson azokra a helyzetekre, amikor neki is része van abban, hogy kihasználják. Ahogy halad előre önismereti munkájában, Laci célja és viselkedése egyre inkább összhangba kerülnek. Örömmel számol be arról, hogy egyre több megbecsülés éri mind a munkahelyén, mind a párkapcsolatában.