Szinte közhelynek számít, hogy egymásra fordított idő és energia nélkül a legnagyobb lángolással induló párkapcsolatokban is kialszik a tűz, mégis gyakran tapasztalom pszichológiai konzultációim során, hogy sokan csodálkozással vegyes döbbenettel szembesülnek a kapcsolatba be nem fektetett energia következményeivel. Következzen hát néhány igaz történet arról, milyen hatással van a családra, a kapcsolatra és saját magunkra nézve, ha az évek múlásával a hétköznapok sodrása közepette elhanyagoljuk párkapcsolatunk. Csak hogy senki ne csodálkozzon ;)
Felbukkan egy titokzatos harmadik...
„Hogyan lehetséges az, hogy ilyen gyorsan képes volt itt hagyni engem és a gyerekeket?” Kérdezi felháborodottan Nóri, miközben saját válási kríziséről mesél. És bár férjének valóban vadi új kapcsolata van, az okok sokkal régebbre vezethetőek vissza: „Mióta a gyerekek megszülettek, mi soha nem voltunk kettesben mint pár, pedig lett volna nagyszülői segítség, de mi nem akartunk élni vele, mert azt gondoltuk, hogy nem jó a gyerekeknek, ha lepasszoljuk őket. Minden energiánkat a gyerekekbe és az évek óta tartó építkezésbe fektettünk.” Pedig Nóri gyermekei már nem is olyan kicsik, több éve iskolásak mind a ketten. Nórinak csillog a szeme, amikor gyerekeiről mesél, akik remekül tanulnak és sportolnak, s míg Nóri szorgalmasan végigszurkol minden edzésüket és versenyüket, addig saját fájó hátával és túlsúlyával nem igazán törődik. Ráadásul míg a gyermekek úgy néznek ki, mintha divatlapból léptek volna elő, addig a szülők évek óta egyetlen új ruhadarabot sem vettek maguknak. Természetesen szó sincs róla, hogy Nórit hibáztatnám férje félrelépéséért, hiszen egy kapcsolat alakulásáért mind a két fél felelős, mégis érett, felnőtt lépésnek tartom, hogy az első döbbenet és harag csillapodásával meg meri engedni magának azt is, hogy rálásson saját mulasztásaira is, és megfogalmazza, hogy mi az amit a jövőben mindenképpen másképp szeretne csinálni.
Megterhelt gyerekek
Anna 19 éves, gyakran fáj a hasa, már nincs olyan kivizsgálás, amin ne járt volna, még sincs semmi magyarázat panaszaira. Aztán persze a pszichológusnál sok minden kiderül. Például az, hogy Anna erősen szorong. Rajzai, tesztjei azt mutatják, hogy Annát az önállósodás, a családi fészekből való kirepülés témája foglalkoztatja. No de mi lesz akkor a szüleivel?! Hiszen az elmúlt években minden energiájukat az ő felnevelésére fordították. Magukra hagyhatja-e őket egy teljesen kiüresedett házastársi kapcsolatban? Nemcsak Annát, Bálintot is nagyon megterheli szülei kiüresedett viszonya. A jóképű harmincas évei elején járó férfi nehezen boldogul a párkereséssel és erőszakos anyukájával, aki szemrehányások és érzelmi zsarolások tömegével árasztja el fiát, ha nem tölt vele kellő időt. Bálint apukája inkább italozásba menekül a megoldandó konfliktusok elől, így Bálintra hárul anyukájának minden kapcsolati igénye és szórakoztatása. A fiatal férfi erőt gyűjt a pszichológiai konzultációk során, hogy határokat húzzon anyukájának. A következő hétvégén anyukája helyett egy csinos kolléganőjét viszi el szórakozni.
Ahogy az itt leírt történetekből is kiderül az az energia, amit nem a párkapcsolat működtetésébe fektetünk, mindenképpen valahol teret nyer magának, esetleg egy külső viszonyban, vagy a gyerekekről való túlgondoskodásban, alkoholfogyasztásban, vagy túl sok munka elvállalásában. Míg a szeretői viszony és a csemetékről való túlgondoskodás erősen megterhelheti családi kapcsolatainkat, addig az alkoholfogyasztás és a túl sok munka sem az egészségünkre sem kapcsolatainkra nincs jó hatással. Lehet, hogy mégiscsak érdemes oly sok év után is elhívni randizni a párunkat?
