A punnyadás nem úri luxus
2016. július 07. írta: Dóra Theisz

A punnyadás nem úri luxus

mereng.jpgIzgalmas szakma pszichológusnak lenni, sok mindent meg lehet tanulni a kliensektől. Például azt, hogy felbecsülhetetlen értéke van annak, amikor az ember csak úgy ül, és néz ki a fejéből. Nem csinál semmit, csak lustálkodik, szemlélődik, pihen, punnyad, esetleg szundikál is egy kicsit. Következzen hát néhány igaz történet, ami bebizonyítja, hogy lazítani és pihenni a legkevésbé sem luxus dolog, hanem létszükséglet.

Karikás szemmel érkezik hozzám Betti. Egy jó ideje már semmi kimerult.jpgerő nincs benne, nem tud örülni a jó dolgoknak sem. Valaha a nehézségeket is kihívásnak látta az életében, most mindent nehézségnek él meg. Kedvetlen, melankolikus, reggelente alig van ereje felkelni. Három éves kislányával folyton türelmetlen. Betti egy multinál dolgozik, az idén még egy napot sem volt szabin. Az elmúlt hetekben annyira sok a munka, hogy esténként kislánya lefektetése után is éjszakába nyúlóan dolgozik. Teljes roncsnak érzi magát, és azért keres meg pszichológusként, mert szeretné visszakapni önmagát. Azt a nőt, aki tudott felszabadult lenni, sőt könnyed is időnként, aki tudott örülni, és rácsodálkozni az élet szépségeire. Betti erőt gyűjt, és komoly változásokat visz végbe az életében. Először is, munkahelyén belül átkéri magát egy másik csapatba, egy olyan pozícióba, ahol kiszámíthatóbb és kevesebb a feladat. Nagy bátorság ez egy gyermekét egyedül nevelő anyától, de merész elhatározását siker koronázza. Felszabaduló idejében tornázni kezd és olvasni. Izgalommal számol be érdekes olvasmányélményeiről. Jó látni, ahogy az öröm és az élet visszatér belé.ferfi_nem_tud_aludni.jpg

Tamás is iszonyatosan fáradtnak érzi magát. Saját bevallása szerint évek óta nagyon rosszul alszik. Hajnalban felébred, és már alig tud visszaaludni, pörögnek fejében a negatív gondolatok. Örömtelenségről, magányról, széthullottságról számol be, és olyan mély fáradtságról, ami csontjaiba hatolóan fáj. Tamás is évek óta rengeteget dolgozik saját vállalkozásában, amit egy társával közösen alapított. S míg ő apait anyait belead, hogy sikeresen működjön cége, addig társa amolyan tessék-lássék munkával elevez Tamás sikereinek farvizén. De ennek vége, Tamás ugyanis változtatásokat hajt végre. Nem végez el már minden munkát kollégája helyett, segítséget kér, és leadja az őt túlterhelő munka és stressz jelentős részét. Alvása is szép lassan rendeződik.

szigoru_1.jpgSok történetet írhatnék még, amiben a végkimerülés határán, esetleg komolyabb betegséggel, alvászavarral kerestek föl emberek, s amikor az életükről beszélgettünk, akkor kiderült, hogy évek óta olyan túlhajszoltságban és önkifacsarásban élnek, hogy az volna a csoda, ha nem volna semmi bajuk. Hogy miért csináljuk mindezt? Talán mert így neveltek minket: „Mindig minden körülmények között első a kötelesség!”. Talán mert így érezzük magunkat szerethetőnek, értékesnek, elfogadhatónak. Egy dolgot azonban biztosan állíthatok, időről időre pihenni, lelassulni, szemlélődni, feltöltődni nem úri luxus, hanem testi-lelki egészségünk alapfeltétele.

pihen.jpg

http://theiszdora.hu/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://theiszdorapszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr288873278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása