A közelmúltban egy esős napon a gyerekeim kidobóst játszottak a nappalinkban egy könnyű szivacs labdával. Mivel mozgékony fiú gyerekek, és az időjárás nem tette lehetővé a kinti energia levezetést, ezért belementem a játékba, és reménykedtem, hogy nem tesznek kárt sem magukban, sem a berendezésben. Nagyon rendesek voltak, mert igyekeztek kizárólag egymásra célozni, és különös tekintettel lenni kedvenc szobanövényeimre. Öröm volt nézni lelkes játékukat, és ahogy őket figyeltem, fontos összefüggésekre bukkantam az ő kidobósuk, és sok párkereső, vagy párkapcsolati problémával küzdő kliens élethelyzete között. Az történt ugyanis, hogy a játék felénél elkezdtek, székekből, és különféle mozdítható tárgyakból barikádot, védőfalat emelni, ami megvédte őket a találatoktól. Minél nagyobb, biztosabb barikádot emeltek, annál nehezebben lehetett kidobni egymást. Végül szinte teljesen lehetetlenné vált bevinni egy találatot, ugyanakkor a játék is ellaposodott, unalmassá vált. Egy rövid ideig dobálták így egymás felé a labdát, majd teljesen maguktól elkezdték lebontani a barikádot, és védőfal nélkül folytatták az immár újra felpezsdült, izgalmakkal teli játékot egészen addig, amíg vacsorázni nem hívtam őket.
Ahogy néztem a játékukat arra döbbentem rá, hogy sok hozzám forduló kliens ugyan ezt csinálja: egy hatalmas, jól felépített védőfal mögül várja, hogy rátaláljon az izgalmakkal teli, perzselő szerelem, de legalábbis egy bensőséges, jól működő párkapcsolat. Sokféle ilyen védőfallal találkoztam már munkám során, ami lehetővé tette gazdájának, hogy ne kelljen túl mélyen belebonyolódnia egy kapcsolatba: túl magas elvárások a leendő partner felé, vagy egy jól induló kapcsolat tudattalan szabotázsa, esetleg olyan partnerek sorozatos választása, akikkel nem lehet hosszú távon gondolkodni, no és nem is beszélve a modern ember legkedveltebb védőfaláról a rengeteg sok munkáról. Tudnék még jó pár példát említeni, de annyi biztos, hogy legtöbbször jó okkal, és nem tudatosan, vagy direkt emeljük ezeket a védőfalakat. Valószínűleg voltak az életünkben olyan időszakok, helyzetek, amikor a túlélésünket szolgálta ez a fal, ugyanakkor, ha egész életünkben megőrizzük védőbunkerünket, akkor hátráltatni fog minket a boldogság, és álmaink felé vezető úton.
Öröm visszagondolnom azokra a helyzetekre, amikor pszichológusként tanúja lehettem egy-egy ilyen barikád, védőfal elbontásának. Előfordult olyan is, hogy mindez egy katartikus pillanat műve volt, és olyan is, hogy egy hosszabb, mélyebb önismereti munka hozta el a felszabadulást. Én minden esetben meghatva, és megtisztelve éreztem magam, hogy részese, kísérője lehettem a folyamatnak.
