Vannak gyerekek, akik már várják, és vannak, akik még szívesen meghosszabbítanák a gondtalan, szabad nyári napokat. Egy dolog azonban biztos, a szeptember 1 közelít, és ez a legtöbb családban okoz némi készülődést, fejtörést. No de mit tehetünk azért, hogy jó induljon a tanév, és átsegítsük gyermekünket a rá váró változáson? Kipróbált tippek következnek a pszichológus tollából.
Nem kell örülni az iskolakezdésnek!
Elképzelhető, hogy az idei tanévre készülődvén elhangzik csemeténk szájából, hogy ő bizony utálja az iskolát, és ha ő lenne a miniszter, akkor kilenc hónapig tartana a szünet, és két és fél hónapig a tanév. Szóval ha esetleg ilyet, vagy ehhez hasonlót találna mondani gyermekünk, akkor nagy dolog, ha szülőként nem próbáljuk meg lebeszélni őt negatív érzéseiről, nem tartunk beszédet az oktatás és a tudás fontossága mellett, nem próbáljuk meg felsorolni azt a sok jó élményt, amit már eddig is szerzett az iskolában. Jó, ha elfogadjuk és megértjük csemeténk iskolakezdéssel kapcsolatos ellenérzéseit, ami lehet, hogy csupán arról szól, hogy jól érezte magát velünk a nyári szünetben. Jól tesszük, ha ilyen esetben hümmögve, együttérzően végighallgatjuk, elismerjük az érzéseit, esetleg annyit mondunk: szóval te még meghosszabbítanád a nyarat. Nem kell attól tartanunk, hogy együttérzésünk miatt, gyermekünk majd a léhűtő, iskolakerülők csoportjába fog tartozni. Egyszerűen azt fogja megélni, hogy elfogadják őt, az érzéseivel együtt, és egy ilyen családdal a háta mögött könnyebb lesz majd elindulnia a tanévnyitóra, és megküzdenie az idei tanévben előtte álló kihívásokkal is.
Szanáljunk!
Kevesen tudják, hogy a porontyokat körülvevő túl sok tárgy is okozhat viselkedési zavarokat. Márpedig a mai modern gyerekeket rengeteg cucc veszi körül. Roskadoznak a gyerekszobák polcai a játékok alatt, ami egy folyamatos döntéshelyzet elé állítja csemeténket: vajon melyiket válasszam? És ez az állandó döntéshelyzet még nagyon megterhelő számukra. A tanévkezdés nagyszerű alkalom egy jó kis szanálásra. Úgyis helyet kell készíteni az új tanszerek, tankönyvek számára. Itt az idő, hogy kiválogassuk a már megunt, kinőtt játékokat is. Esetleg a ritkábban használt játékokat elrakhatjuk egy dobozba a padlásra. Jól fog majd jönni, ha elővarázsoljuk őket egy hosszú őszi esős napon. Ráadásul minden változás, amit a környezetünkön végzünk, a lelkünkre is hatással van. Egy jó kis szanálás helyet készít nem csak a polcokon, de csemeténk lelkében is a tanévben rá váró új élményeknek.
Hagyjuk egy kicsit unatkozni!
Nem csak a túl sok cucc, a túl sok program is megterhelő tud lenni a gyermekek számára. Jó, ha a nyári szünet utolsó napjai már nem a legizgalmasabb élmények megszerzéséről szólnak, hanem van egy kis idő megérkezni, elmerengeni a nyári szünetben szerzett sok sok élményen. Jó, ha van egy kis idő vágyakozni a régen látott játszópajtások után.
Ne töltsük ki előre a munkafüzetet!
Természetes, hogy szeretnénk, hogy csemeténk jól boldoguljon a következő iskolai évben is, de ennek nem az a legjobb útja, ha előre dolgozunk. Fontos, hogy a nyári szünet végén egy kipihent, feladatokra nyitott gyermek kezdje meg a tanévet. Persze lehet az iskolában megszerzett alapkészségeket kicsit felfrissíteni, átismételni, de ennek számtalan kreatív, játékos módja létezik. Rengeteg jópofa, ötletet találhatunk például itt. Ami azonban a legfontosabb egy 6-10 éves gyermek esetében, hogy semmiképpen ne a tankönyvek, munkafüzetek fölötti görnyedésről szóljanak a nyár utolsó napjai.
Közeledjen napi ritmusunk az iskolaihoz!
A szabad, időtlen nyárból visszatérni a hétköznapi kötöttségekhez és rutinhoz nem is olyan könnyű feladat. Sokat segíthetünk, ha legalább a szünet utolsó napjaiban kicsit korábban fektetjük, keltjük csemeténket, így nem lesz számára olyan sokkoló átállnia arra, hogy hamarosan minden hétköznap reggel 8-kor becsöngetnek az első tanórára.
A gyermek iskolai teljesítménye ≠ gyermek
Bár az iskola és a teljesítmény egy fontos része a gyermek életének, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy nem csak erről szól az élet. Ügyeljünk arra, hogy az iskolaév során a rohanós hétköznapok közepette is minden nap maradjon ideje egy kis szabad játékra, jó levegőn való mozgásra. Olyan különórát válasszunk a gyermeknek, amit örömmel, szívesen csinál, ahol kicsit másként tapasztalhatja meg a tanulás, a mozgás vagy az alkotás örömét, mint az iskolapadban. Sokszor egy-egy jól megválasztott különóra, vagy valamilyen iskolán kívüli tevékenységben elért siker segít túlélni azoknak a gyerekeknek is, akik nem rajonganak annyira a suliért.
