Amikor társkereső hölgy kliensekkel arról beszélgetek, hogy milyen férfit képzelnének el maguk mellett, a következő tulajdonságokat szokták a leggyakrabban említeni: egy férfi viselkedjen érett felnőtt emberként, legyen sikeres az élet valamely területén, legyen kitartó, állhatatos, magabiztos, okos, ugyanakkor szerény, lehessen vele jókat beszélgetni, legyen érző szívű, empátiára képes. A férfi legyen igényes a környezetére és saját magára, legyen kellően határozott, ugyanakkor kompromisszum kész. Egy férfi legyen képes elköteleződni, és állhatatosan kiállni döntései, céljai mellett....és folytathatnám az elvárások sorát még nagyon sokáig. Mondanom sem kell a férfiak részéről nők felé irányuló elvárások listája sem rövidebb, de most a férfiakra nehezedő követelményeknél fogunk időzni. Ugyanis, mint két fiú gyermeket nevelő anyuka, s mint pszichológus régóta figyelemmel követem a férfi jellem alakulását és kibontakozását egészen kicsi gyermekkortól. S hogy röviden összegezzem több éves megfigyelésem tapasztalatait, bizony arra jutottam, hogy nektek kedves férfiak nehezebb érett, kimunkált személyiséggé fejlődnötök, mint nekünk nőknek. Íme néhány az okok közül, amiért erre a megállapításra jutottam:
Férfi minta nélkül...
Egy fejlődő gyermek számára szükséges elegendő férfi és női minta, hogy személyisége és majd később betöltött szerepei tudjanak miből építkezni. És akár hogy is nézem, bizony férfi mintából sokkal kevesebb áll rendelkezésre. Ez a lányoknak sem jó, de a fiúk talán még inkább megsínylik. No de kezdjük az elején...a szülőszobán még lehet, hogy jelen van egy újszülött kisfiú apukája, hiszen divat manapság az apás szülés, de utána nem sokkal beleveti magát a munkába, hogy eltartsa szépen gyarapodó családját, ami Magyarországon átlag évi 1980 órát jelent az OECD kimutatása szerint. Ez a szám igen magas mind Európa, mind világviszonylatban. Dolgos nép a magyar... de tartok tőle, hogy ez nincs túl jó hatással emberi kapcsolatainkra. A számok tanulsága szerint előfordulhat, hogy Pistikének, vagyis egy átlag magyar kisfiúnak szinte egyedüli tapasztalata apukájáról, az elsődleges férfi mintáról, hogy sokat dolgozik és fáradt. Később, amikor óvodába, majd iskolába kerül Pistike, sok szeretettel várja őt az óvó néni meg a tanító néni. Nők és nők mindenhol...szerető, óvó, féltő, időnként frusztrált nők.
Azonnal gyere le a mászókáról!!!!
Játszótéri megfigyeléseim szerint egyre ritkább faj manapság a mászókára, ne adj Isten fára mászó gyermek, és egyre több aggódó, féltő szülő lohol szorosan gyermeke nyomában. Kevesebb gyermeket szülünk manapság, de őket aztán nagyon de nagyon tökéletesen szeretnénk felnevelni. Karcolások, horzsolások nélkül, tiszta ruhában. No de hogy lesz így Pistikéből az a magabiztos, kitartó, állhatatos férfi akire a társkereső nők annyira vágynak, ha egy horzsolást sem szerezhetett gyermekkorában. Hogyan fog tudni felállni az életben elé kerülő nehézségekből, krízisekből, ha gyerekként nem zakózhatott egy jó nagyot. Ha nem tapasztalhatta meg, hogy az oltári nagy esésekből is fel lehet állni. Megpusziljuk, megöleljük, leporoljuk, és megyünk tovább... Arról nem is beszélve, hogy egy gyermek önbizalma abból építkezik leginkább, amit a szülei felé sugároznak. Hogyan váljon Pistikéből magabiztos férfi, ha anyukája szeméből folyton az aggodalom tükröződött feléje, meg hogy „ne csináld Pistike, mert veszélyes”?
Ne sírj már, nem vagy te kislány!!!!
Se szeri se száma az ilyen férfikasztráló mondatoknak, melyet szinte minden kisfiú megkap néhányszor felnövekedése során, ha nem is a szüleitől, egy „kedves” rokontól, vagy játszópajtástól biztosan. Ezek a mondatok azt üzenik egy kisfiúnak, hogyha átéled és kimutatod érzéseidet nem vagy méltó arra, hogy a férfiak körébe tartozz. Ha sok ilyen üzenetet kap egy fiú gyermek, felnőttként annyira elidegenedhet önmagától, hogy a következő érzéseket lesz képes csupán átélni: éhes vagyok, kanos vagyok, fázom. No de ez a nőknek kevés!!! Ennél sokkal cizelláltabban szeretnének beszélgetni élményekről, érzésekről a párjukkal.
Tisztelt szülők! Fiuk a szünetben futkározott, megintem.
Pályám kezdetén dolgoztam óvodában, iskolában, majd nevelési tanácsadóban is pszichológusként, és az volt a tapasztalatom, hogy a különféle oktatási intézményekből jóval több fiút küldenek pszichoterápiára, mint lányt. A fiúk hangosak, elevenek, időnként összecsapnak, és test-test ellen megküzdenek egymással. A magyar oktatási rendszerünk (tisztelet a kivételnek) meg sokkal inkább tolerálja és jutalmazza a csendes, kötelességtudó kislányokat, és sokkal inkább bünteti a mozgékony, kreatív, harcias kisfiúkat. No de a felnőtt társkereső hölgyek pont azt várják egy férfitől, hogy olyan állhatatos és bátor harcos legyen, mint egy szamuráj, olyan bölcs, igazságos és érző szívű, mint egy jó király, (aki hatalmát megosztja a királynéval) s aki ugyanakkor kreatív érzéki és hűséges szerető. De mintha a neveltetésük során pont az ellenkezőjére készítenék föl a férfiakat?!?!
Kedves Férfiak, minden elismerésem a Tiétek, ha ilyen ellenszélben a fent említett tulajdonságokat, elvárásokat meg tudjátok valósítani!!!!
