Jó néhány éve erről a témáról vitatkoztam végig majdnem egy egész éjszakát egy kedves férfi ismerősömmel, aki váltig állította, hogy tisztelet a nagyon ritka kivételnek, a nők harminc fölött megszűnnek vonzó, életvidám, szexis lénynek lenni. Innentől kezdve búskomor szürkeségbe burkolóznak és megpróbálják túlélni saját életüket. Akkor még bőven harmincon innen voltam és próbáltam minden lehetséges érvet felsorakoztatni, hogy meggyőzzem vitapartnerem (és magam) ennek ellenkezőjéről. Azóta elmúltam harminc, több éve dolgozom pszichológusként, és sokféle nő fordult meg nálam, s vallott mély őszinteséggel életéről, fájdalmairól, küzdelmeiről, és persze örömeiről is. Azóta sok mindent másként látok... Persze vitapartneremmel így egy az egyben most sem értenék egyet, de azért azt észrevettem, hogy be nem gyógyult lelki sebeink, fel nem dolgozott csalódásaink, fájdalmaink bizony nyomot hagynak külsőnkön. A fel nem dolgozott traumák kimondottan ártanak a női szépségnek.
Így volt ezzel Anna is, egy 40 éves okos, sikeres, sokoldalú hölgy, aki azért keresett föl, mert évek óta sikertelen a pártalálás terén. Anna nagy baráti társasággal rendelkezik, több férfi barátja is van, akik értékelik, szeretik, de egyetlen ilyen barátság sem tudott párkapcsolati irányt venni az elmúlt időben. Az első találkozásunk után azon gondolkoztam, vajon egy 40 éves párkereső hölgy miért ilyen nagymamás. No, nem ráncairól, vagy az ősz hajszálairól beszélek, hanem egész kisugárzásáról, öltözködéséről. Az okra hamarosan fény derült, Anna ugyanis elmesélte, hogy fiatal lányként szexuális bántalmazás áldozata lett, azóta ha csak lehet, jegeli ezt a témát. A tudatos szinten sokat tett azért, hogy párra leljen, de tudat alatt taszította a férfiakat. Örömmel láttam, ahogy haladt múltjának feldolgozásában, Anna külseje is megváltozott. Az utolsó beszélgetésünkre kimondottan csinosan, nőiesen érkezett.
Rita is kivirágzott a beszélgetéseink végére. Még néhány kilót is lefogyott, ami kimondottan jól állt neki. Nemcsak néhány kilótól, hanem előző sikertelen kapcsolatának terhétől is megszabadult. Igazi gyászmunkát végzett sok-sok könnyel, sírással. Lelkében is elengedte azt a kapcsolatot, ami valójában már sok éve véget ért, s melyben nem lehetett igazán önmaga.
Emese is sokat változtatott külsején a beszélgetéseink során. Megismerkedésünkkor félig leborotvált hajjal érkezett. A harmincas évei derekán járó dekoratív hölgy frizurája valami ki nem élt kamaszos lázadást tükrözött. A megérzésem hamarosan be is igazolódott, megtudtam, hogy Emese szülei válása miatt igen korán felnőtt szerepbe kényszerült. Nem élhette meg igazán sem gyermek, sem kamasz korát. Ahogy az őt ért veszteségeket elsiratta, elgyászolta, úgy változott frizurája is.
Sok-sok történetet leírhatnék még, és hála a klienseknek egy számomra nagyon értékes dolgot megtanulhattam tőlük: igen fiatalon abba lehet hagyni ÉLNI ugyanakkor soha nem késő újra kezdeni. És ez természetesen nemcsak a nőkre igaz, hanem a férfiakra is. De ez már egy másik történet...
